Roger Waters - The Wall személyes szemszögből

| Címkék: zene rock pink floyd roger waters progresszív rock dave kilminster snowy white | 2011.06.23. 15:38

Tegnap este Roger Waters, David Kilminster és Snowy White visszavonhatatlanul valósággá vált számomra.

Waters szólógitárosa, Dave Kilminster régi kedves barát, és már évek óta terveztük, hogy egyszer az életben valahogy összefutunk. A koncert kitűnő alkalom volt erre. Hétfőn írt, hogy bármi módon, de találkoznunk kell, ennek a legegyszerűbb módja, ha leküld 2 pass-t a jegypénztárhoz.

Végigizgultam a napot, hogy vajon minden rendben lesz-e, peches típus vagyok. Ugyan Dave megadta a mobilszámát, hogy ha gond van tudjak szólni neki, de ez sem tudott igazán megnyugtatni. De kár volt aggódnom. 6 óra után érkeztünk, és már előszörre sikerrel jártam: a pénztárban ott hevert a boríték, rajta a nevem, benne 2 háromszögű matrica The Wall motívummal, és alul a DK monogram, jelezve, hogy Dave vendégei vagyunk.

 

 

Mivel a kinti szekusok semmilyen felvilágosítást nem tudtak adni hogy van-e külön bejárat, a kapunyitáskor behömpölyögtünk a tömeggel együtt. Legnagyobb meglepetésünkre még csak kísérletet sem tettek, hogy belenézzenek a táskánkba, vagy a 2 fekete hengerbe, amiben a portrékat vittem. Bent az egyik szekus az információs pulthoz irányított, ők meg elküldtek minket a 102-es szektorhoz. Ott a hostess kislányok tanácstalanul forgatták a kis cetlit amit a matricákkal kaptam és amin érthetetlen, géppel lefordított magyar nyelven állt, hogy merre is találjuk a VIP szobát. Végül vissza akartak irányítani az info pulthoz, de erre odajött egy értelmesebb, aki szerint a VIP bejárathoz kellene menni a 105-ös szektorhoz. Végre meglett az ajtó, 2 tanácstalan angol hölgyet találtam ott, szintén kék matricával. Próbáltak érdeklődni az épp ott álló szekus főnöktől, hogy mikor fogják kinyitni, mire az pánikba esett, és kézzel-lábbal próbálta meg elmagyarázni, hogy pár perc. Majd megszántam, és megnyugtattam a "néniket" hogy hamarosan bejutunk.

Ott már egy porcikám sem kívánta a bemenetelt. Kezdtem pánikba esni, egyrészt, hogy összejön-e egyáltalán a találkozó, másrészt, hogy mint fog szólni hozzám Dave. A fő problémám mégis az angoltudásom (illetve nemtudásom) volt. Évek óta leveleztünk, de még sosem kerültem olyan helyzetbe, hogy a könyvből bemagolt nyelvtani szabályokat és szavakat élőszóban is használnom kelljen. Elmondhatatlanul hiányzott a Sztaki Szótár :)

Végül ránknyitotta az ajtót egy rendkívül kedves emberke, aki a hölgyeket régi ismerősként üdvözölte, velünk is kezet fogott majd elindultunk lefele. A szekus főnök miután feleszmélt kivágta az ajtót és utánunkordított, hogy van ezeknek a nőknek belépési engedélyük????? Miután a szervező srác lesújtó pillantást vetett rá, kioldalgott.

Nekem ekkor már annyira remegett a lábam, hogy csak arra tudtam koncentrálni, hogy épségben lejussak a lépcsőn. Lent bevezettek minket a VIP szobába. Meghökkentem, hogy mennyire lepukkant volt. Kopott padlószőnyeg, koszos, málló falak, hiányos álmennyezet. Néhány rizspapír állólámpa gondoskodott a hangulatvilágításról, és egy kis kempingasztalkán sorakoztak az ásványvizek és néhány erősen közepes minőségű vörösbor (nem írom le a pincészetet, nehogy megsértsek valakit) Idegenvezetőnk meginvitált minket, hogy bátran fogyasszunk, majd elment, hogy szóljon az illetékeseknek, hogy megérkeztek a vendégek.

Lecsücsültünk a "csajokkal" a szocreál műbőr kanapéra és türelmesen vártunk, még volt vagy fél óra a megbeszélt találkozóig. Közben titokban kifigyeltem a matricájukat, egy SW volt rajta. (amit - bevallom őszintén - először RW-nek néztem, persze kiderült később, hogy nem Waters vendégei voltak)

Később bejött egy nagyobb létszámú matricás társaság, zajosan rávetették magukat a kirakott ásványvizekre meg borokra. Csak bámultam őket, én nem hogy vihorászni, még inni sem nagyon tudtam volna, annyira izgultam. Mint kiderült, valamelyik helyi rendezvényszervező családja és baráti társasága volt, aki jóban volt Waters egyik asszisztensével, így adatott meg nekik, hogy ők is lejöhessenek.

Közben az ajtót figyeltük, hogy jönnek-e már a vendéglátóink. Egy pillanatra benézett Graham, a dobos, de elszaladt, mire reagálni tudtam volna. Kinéztem a folyosóra is, kicsit távolabb néhány együttestag kártyázott lelkesen egy pókerasztalnál. Még a szobába is be lehetett hallani, hogy csörögnek a zsetonok.

Végre a megbeszélt időpontban megjelent Dave a szobában. Hirtelen úgy éreztem magam, mint akit fejbekólintottak, gyorsan összeszedtem magam és odaléptem hozzá. Mint később mondta, nem ismert meg első pillantásra, rövid, barna hajjal látott csak fotót rólam. Ehhez képest odaáll elé egy félhosszú, szőke hajú, kissé testes csaj. Mikor bemutatkoztam, akkor esett le neki hogy ki vagyok, és számomra is váratlan módon a nyakamba esett. Csak nevettünk meg sápítoztunk ahogy ott szorongattuk egymást hosszú percekig. A nagyjelenetet döbbent csend fogadta a baráti társaság részéről, néhány pillanatra meg is dermedtek. Dave csak pillanatokra engedett el, ahogy átadtam sorra az ajándékokat. Csoki, bor, az előző éjszaka rajzolt portré, a macskaimádó barátnőjének cicás ezüstmedál, mindnek úgy örült, mint egy kisgyerek. Mondta is, hogy úgy érzi, mintha karácsony lenne.

Sajnálkozva közölte, hogy tudja, hogy Waterssel is szívesen találkoznánk, de ez lehetetlen, a turnén egyáltalán nem tartott kapcsolatot a közönséggel. Kárpótlásul bevitt a backstage-be. Mindent sorra megmutogatott, a hangpultot, világítástechnikát, a bábukat, megnéztük a malacot, ami majd a közönség feje fölött fog lebegni. Aztán feltette a költői kérdést, hogy felmenjünk-e a színpadra. Még szép!

Mikor felértünk átkarolt és ellentmondást nem tűrően odahúzott a színpad elejébe. Mikor észrevették, hogy az egyik együttestag fent van a színpadon, néhányan elkezdtek tapsolni meg éljenezni, mi meg integettünk. Leírhatatlan érzés volt ott állni, mondta is, hogy most egy kicsit én is az együttes tagja lettem.

Utána sorra megmutogatta a felszerelését amik már oda voltak készítve. Elővette a gyönyörű, égetett mintás gitárját is, mint mondta, a volt barátnője díszítette, úgyhogy nincs még egy ugyanilyen a világon. Elmondta, hogy az előző show Németországban volt, és szörnyű élmény volt a számukra. A színpad elé is széksorokat raktak a dühöngőbe, és a német közönség karba tett kézzel ülte végig a koncertet. Megnyugtattam, hogy a magyar közönség ennél azért sokkal lelkesebb lesz (ISTENEM, MEKKORÁT TÉVEDTEM!!!). Lassan visszaballagtunk, mert mennie kellett öltözni (a pihenőidejét áldozta rám). Lelkemre kötötte, hogy a szünetben jöjjek vissza, majd ugyanitt találkozunk. Összeborultunk megint, majd irány a nézőtér. 

Egész jó helyre sikerült jegyet venni, a legszélső szektor legelső sorában ültünk. Pont rá lehetett látni Dave-re, amíg az utolsó téglát is a helyére nem rakták. Waters természetesen fenomenális volt, szerencsére megszabadult a "nyárimikulás" szakállától, és így megint pár évvel fiatalabbnak tűnt. Ruganyos volt, lelkes, és lehengerlő, mint mindig.

A látvány leírhatatlan volt, de erről biztos sok beszámoló születik, az én nézőpontomból inkább a személyes élmények határozták meg az estét, a koncert maga csak remek körítés volt. Egy valamit azért muszáj megemlítenem: mikor Waters a Mother, should I trust the government? sort énekelte, ember nagyságú vörös betűkkel vetítették mellé: KURVÁRA NEM! Nagyon ütött, a tömeg őrjöngött.

Nightshift kolléga gyorsabban reagált mint én, neki sikerült elkapnia az utolsó pillanatot, mielőtt a felirat eltűnt. Ezer hála és köszönet a képért!!!

 

Szünetben ismét a VIP szoba, miközben Dave-et vártam a folyosón, egyszer csak Snowy White jött velem szembe. Engem is meglepett, hogy mennyire megörültem neki. Őt is nagyon szeretem (blogposzt is született róla, alant megtaláljátok), és nem is csalódtam benne, készségesen aláírta a jegyet, és türelmesen megvárta hogy a kis vacak fényképezőgépünk elkészüljön a fotóval. Annyira barátságos volt, hogy elfacsarodott a szívem. Snowy imádnivaló pasas!

Még mindig Dave-et vártam a szobában, mikor belépett mellém egy feketébe öltözött, magas ember. Ránéztem, és nem hittem el, amit látok: maga Waters állt mellettem. Még fel sem fogtam az egészet, amikor közölte, hogy nem fog kezet, nem ad autogramot, nem fotózkodik, mert méltánytalan lenne azzal a több ezer rajongóval szemben, akinek ez nem adatott meg, de szíve minden melegével üdvözöl minket, és további jó szórakozást kívánt nekünk. Az angol csajoknak (mint kiderült, Snowyhoz jöttek) és nekünk még odaszólt, hogy az együttes tagjainak a barátai az ő barátai is, rendkívül örül, hogy találkoztunk, de most mennie kell. És azzal a tipikus Waters-es léptekkel visszaballagott a backstage-be, még le is utánozta a bicegését annak a puhos, kedvetlen (és valószínűleg a Pink Floyd iránt teljesen közömbös) aréna-alkalmazottnak, aki szembejött vele.

Még fel sem ocsúdtam, mikor az a kedves srác, aki az elején kijött értünk, odalépett, és sajnálkozva közölte, hogy Dave nem tud kijönni, mert technikai zűr támadt a felszerelésével, és most azon ügyködik. Kiléptem a folyosóra, a távolból integettünk egymásnak, majd eljött az idő, hogy visszakeveredjünk a nézőtérre.

A probléma megoldódhatott, mert Dave ismét lélegzetelállítót alakított a fal legtetején. A koncert végén, mikor Waters egyenként bemutatva eresztette le a színpadról az embereit, természetesen őrjöngtem, mikor Dave került sorra, s mivel a színpadról megmutattam, hogy hol fogok ülni, könnyen megtalált és lelkesen visszaintegetett.

 

Mindketten tudtuk, hogy ez az utolsó személyes kommunikáció közöttünk, talán mindörökre. Elszomorító érzés, de ott van mögötte az eufória is, hogy végre találkozhattunk.

 

 

 

 

p.s.:Ja, hogy az angoltudásom? :)

Pár órára előkerült valahonnan az agyam egyik porosodó polcáról, majd vissza is került ugyanoda amíg aludtam.

 

 

A bejegyzés trackback címe:

https://bakelitmania.blog.hu/api/trackback/id/tr363008999

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

TrueY · http://qltura.blog.hu 2011.06.25. 22:08:27

Gratulálok a poszthoz!

Nekem fiatal éveim meghatározó élménye volt, amikor egy szakadt vhs-ről angolórán megnéztük a falat!

"I've got a little black book with my poems in.
Got a bag with a toothbrush and a comb in.
When I'm a good dog, they sometimes throw me a bone in."

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2011.06.27. 14:27:26

Nem rossz - és az írás sem! :-) Elképesztő volt "simán" is az este, hát még így!...

Akivel én voltam, nem ismerte igazán a Falat, emlékszem, hogy összerezzent az In The Flesh robbanásán az elején - és a döbbenet a műsor végéig kitartott (és tart azóta is).

Egy kis Pink Floyd - Frank Zappa kapcsolatot hadd ajánljak fel:

frankzappa.blog.hu/2011/06/11/jatszott_e_zappa_a_pink_floyddal_69_ben

Julia Dream · http://bakelitmania.blog.hu 2011.06.27. 16:20:23

@TrueY: Köszi szépen!
Nekem is csak VHS-en van meg, de az az igazság, hogy még nem láttam teljes egészében. Már többször nekifutottam, de annyira depresszív, hogy nem bírtam végignézni. Egy rajongótól ez elég furcsán hangozhat, remélem egyszer összeszedem magam annyira, hogy végigrágjam magam rajta.

Julia Dream · http://bakelitmania.blog.hu 2011.06.27. 16:33:49

@mB: Köszi, örülök, hogy tetszett! :)

Az az igazság, hogy az élmény egy életre érdektelenné tett számomra bármilyen más koncertet. Tényleg nem tudok olyan előadót mondani, akinek ezek után szívesen elmennék a koncertjére, talán egy Kilminster vagy White szólóturné szóba jöhet :)
Érdekes ez a Zappás dolog, talán neki is kiesett pár hónap (év), mint Ozzy-nak a 80-as évek. Keményen tolhatták akkoriban a srácok. Tényleg elgondolkodtató, hogy a fényképek, videók, szemtanúk ellenében is azt állítja, hogy soha nem játszott velük.

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2011.06.27. 19:24:04

@Julia Dream: Hát most pont neked találtam egy cikket ("bármilyen más koncertet"):

Dweezil zappa vs,. Roger Waters:

frankzappa.blog.hu/2011/06/27/dweezil_zappa_vs_roger_waters_2010

*

Járulékos információ, hogy Dweezil Zappa 2006 óta (93-ban meghalt) apja zenéjével turnézik, és ad jobbnál jobb koncerteket (hoppá: hogy Waters is a fiával együtt zenél? :-) )

(az előző PF feledékenységre: érdekes, és Zappára egyéltaláén nem jellemző, ezér tmeglepő is - a kábítószer viszont olyan távol áll tőle mint Makó Jeuzsálemtől. :-) A honlapomon erről elég sokminden van)

Örömmel veszem a kommentedet amott a beidézett cikknél!

TrueY · http://qltura.blog.hu 2011.07.03. 23:04:58

@Julia Dream: Én sok PF lemezt hallottam, mielőtt megnéztem a falat (többek között a falat is :) ). Az Animals volt a kedvencem. Nem tudtam, miről szólnak a számok. A képek végre tartalommal töltötték meg a hangokat. A rajzbetétek is zseniálisak. Sőt, a filmen van olyan zene, ami a lemezen nincs. Vajh miért?

Julia Dream · http://bakelitmania.blog.hu 2011.07.04. 08:37:00

@TrueY:
Szerintem erre gondolsz:
Another Brick in the Wall Part 2
Reprise, aka Part 2a

Jún. 16-án játszották először Berlinben, Jean Charles de Menezes emlékére. Ő volt az, akit 2005-ben a londoni metróban menekülő terroristának néztek, és figyelmeztetés nélkül 7 lövést eresztettek a fejébe a terrorelhárítók.

Az Animals nekem is kedvencem, a Pink Floyd egyetlen albuma, amin minden szám tetszik. Imádom a hangulatát, ez a lemez áll az ízlésemhez a legközelebb, Wright orgonajátéka kellően karakteres benne. (Egyébként ő volt az aki akkordjaival éterivé varázsolta a PF hangzását.) Szerintem méltánytalanul alulértékelik ezt az albumot.

TrueY · http://qltura.blog.hu 2011.07.04. 10:39:14

@Julia Dream: A 2005-ös túl késői. Én az eredeti fal VHS és vinyl közötti különbségre gondoltam. Erre, egészen pontosan:
www.youtube.com/watch?v=ARXKvVeVtXg
"Empty Spaces" a szám címe. A lemezen nem így van: www.youtube.com/watch?v=ngUbNbXG6vg

Nekem az Ummagumma a kedvencem. De én inkább progresszív rock fan vagyok (King Crimson, After Crying, ilyenek).

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2011.08.02. 02:33:25

A múlt héten lefordítottam az Animals lemez szövegét, ha esetleg érdeklődés mutatkozik:

frankzappa.blog.hu/2011/08/01/pink_floyd_animals

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2011.08.08. 15:50:05

nincs itt nagy élet.. :-) de a Pink Floyd kedvelőket célozva (már szinte Pink Floyd honlap vagyok) - jelezve hogy jópár fordítás van előkészületben - egy Goldenblog szavazásra szívesen várok:

frankzappa.blog.hu/2011/08/08/goldenblog_2011_szavazz

Julia Dream · http://bakelitmania.blog.hu 2011.08.14. 10:04:20

@mB: 2 hónapja tördelek folyamatosan egy brutál könyvet, ma reggel küldtem el, és látod, már itt is vagyok :)
Sajnos a Pink Floyd témának elég szűk célközönsége van Magyarországon, gondoltam is, hogy nem lesz itt nagy forgalom, de nem is azért csinálom. Régebben kockás spirálfüzetbe jegyzetelgettük a kedvenc együttesről kigyűjtött érdekességeket, ennek remek modern alternatívája a blog. Így nem kell aggódnom, hogy a kölcsönadott füzet nem kerül vissza hozzám :)

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2011.08.14. 15:09:52

@Julia Dream: szi :-)

egy gyors válasz (Goldenblog): köszönöm, sajnos visszajelölni nem tudok, egyszerű technikai okokból: mert nekem nincs Facebook regisztrációm... Így magamra sem szavazok - mindenki mást is csak buzdítani tudok...

kicsit más:
Fentebb nem arra utaltam ("nincs nagy élet"), hogy kevés a látogató, hanem hogy kevés itt a válasz és a poszt ;-). Egy honlapnak az igazi arcát (szerintem idővel a látogatottságát is) a posztok ÉS a folyamatosság adja. Korábban Neked céloztam a Zappa / Waters párhuzamot, aztán volt az Animals fordítás (és lesz még, sok :-) ) stb - szóval indulhatNA egy párbeszéd, és azt nem mástól érdemes várni ;-) (fent az sem derült ki hogy elolvastad-e azokat). (Remélem nem érted félre, nem érzed bántónak... nem az szeretne lenni :-) )

mB · http://frankzappa.blog.hu/ 2011.08.26. 01:18:23

beillesztek ebbe a csöndbe pár pink floyd feldolgozást:

frankzappa.blog.hu/2011/08/26/pink_floyd_feldolgozasok

lehet szavazni - választani közülük.

why-att · http://whyattblog.blogspot.com 2011.11.07. 18:48:12

Már baráti körben hallottam erről a blogbejegyzésedről és tudom, a koncert is régen volt, de csak most futottam bele a postodba. Biztosan sokan mondták már neked, de őrült nagy mázlista vagy! :o)
Waters számomra példakép, őrült nagy inspirációs erővel hatnak rám a szövegei és a Pink Floyd zenéje.
Én így láttam a koncertet: echoes-w.blogspot.com/2011/06/roger-waters-wall-budapest-2011-junius.html
Remélem nem voltam tolakodó.
Szép estét!

Julia Dream · http://bakelitmania.blog.hu 2011.11.11. 18:18:27

@why-att: Ne viccelj, egyáltalán nem vagy tolakodó. Igaz, a blogbejegyzést nem a széles nyilvánosságnak szántam, nem vagyok annyira jó író, inkább az lett volna a célja, hogy valahogy feldolgozzam magamban az eseményeket. Ez a mai napig nem sikerült. Ha már akkor a helyzetet teljes egészében felfogom, valószínűleg sikítófrászt kapok ott a helyszínen. Ám a mai napig képtelen arra az elmém, hogy összekapcsolja azt a hirtelen felbukkanó barátságos fazont azzal a rockistennel, akinek a lába előtt rajongók százezrei (milliói) hevernek. Lassan belátom, hogy ez teljességgel feldolgozhatatlan. Olvastam amit írtál, és annyit tennék hozzá, hogy maga Waters is lassan kezd beleőrülni az elnyomásellenes gondolatokba, ahogy Pink is a sajátjaiba. Nem tud a propagandával leállni, lassan betelik a köv. évi koncertnaptár, végigmegy egész Dél-Amerikán, az USÁ-n újra, van, ahol 2-3 koncertet is ad. Nem csodálkoznék, ha itt is megfordulnának megint, hisz biztos teltház lenne. A kiemelt állóhelyesekről nekem is megvan a véleményem, inkább piknikhangulat uralkodott ott, mintha nem is koncertre mentek volna. Egyébként kíváncsi vagyok a firkálmányaidra, magam is művészkedéssel adom ki magamból azt a feszültséget ami a rajongás velejárója :)

why-att · http://whyattblog.blogspot.com 2011.11.12. 11:50:14

@Julia Dream: Ha újra lenne Waters koncert, örülnék is neki meg nem is. Szívesen elmennék újra őrjöngeni, de eddig arról volt szó, hogy körbejárja a fél világot és aztán elköszön végleg. Ezért is (meg egyébként is) mentem el a koncertre, mert tudtam, hogy most vagy soha. Talán hülyén hangzik, de veszítene a különlegességéből ha újra eljönne. Sőt már veszített is az új helyszínek, időpontok hozzáadásával. (Na jó, Dél-Amerika még belefér, de, hogy miért is megy vissza az USÁ-ba?)
Nem hinném, hogy a pénz lenne az egész mozgatórugója, már évekkel ezelőtt úgy megszedhette magát, hogy lehet az unokájának se kell dolgoznia. Talán kicsit beijedt attól, hogy sose fog koncertezni és húzni, halasztani akarja a dolgot, még inkább ki akarja élvezni, hogy nagyközönség előtt zenélhet. Na mindegy, nem vagyok pszichológus.
Jut eszembe, az egyik oldalon láttam a rajzaidat, portréidat, nagyon jók, tetszenek. :o) Régen én is rajzoltam, sőt rajz-művtöris voltam a gimiben, de mostanra már eléggé elsikkadt, nagy ritkán még előfordul, de valahogy a versfarigcsálás nagyobb szabadságot ad nekem.

why-att · http://whyattblog.blogspot.com 2011.11.20. 18:53:54

Szia ismét, egy kicsit OFF-olok, ha megengeded. Képeidet nézegetve eszembe jutott, ha van kedved jelentkezhetnél vizuális alkotónak a Görbe Körbe, tutira bevennének. Én is ott vagyok egy ideje nagyon barátságos kis alkotókör. gorbekor.hu

Julia Dream · http://bakelitmania.blog.hu 2011.11.21. 09:58:45

@why-att: köszi a meghívást, ha lesz egy kis időm feljelentkezek. Sok külföldi online galériám van, magyar még nincs, itt az ideje hogy legyen :)

Az előzőhöz szólva, Waters nem a pénzért, de nem is a színpadi jelenlétért csinálja, ebben biztos vagyok. Szerintem meg van győződve róla, hogy ő egyszemélyben meg tudja fordítani a világ kerekét pusztán a zene erejével (bár így lenne!), nem látja reálisan a saját korlátait. Ezért nem tud leállni. Csak hát az a baj, hogy a zene pont azokat hagyja hidegen, akiken a világ sorsa múlik. Sajnálom őt, mert kétségbeesett szélmalomharcot vív. Ha nekem lenne ilyen küldetéstudatom, ebbe a tehetetlenségbe én biztos beleőrülnék.